Tamronnal a dűnék világában
Szerencsésnek tartom magam, hogy ezúttal Namíbiában eljuthattam a Namib-sivatagba is, amelyről gond nélkül állíthatom, hogy a fotósok játszótere. Földünk legrégibb sivatagja, mintegy 1600km hosszan húzódik Namíbia és az Atlanti-óceán határán, sokaknak bakancslistás helyszíne. Erre a túrára a Tamron G2 24-70 objektívvel indultam el.
Kialakulása a Benguela-áramlatnak köszönhető, száraz homoksivatag, ahol a szél akár 300m magas dűnéket alkotott. A vörös dűnék között fehér agyagvölgyek, időszakos folyómedrek tarkítják. Legismertebb látványossága Sossusvlei és a Deadvlei nevű helyek varázsa. 500-900 éves kiszáradt fák állnak a fehér agyagban, a vörös dűnék között magukra hagyva. A reggeli fényekben ide siettem, amint csak tudtam. A Nap sugarai a magas dűnék miatt nem sütnek be ekkor még az összes fára, ezzel remek árnyékok, kontrasztok és színek alakulnak ki. Igyekeztem új perspektívákat keresni, nem pedig az interneten fellelhető „tömeg” képeket leutánozni. Be kell valljam, hogy nehezebb feladat volt, mint hittem, de talán sikerült. Az objektív remekül tette a dolgát a kemény fények és kontrasztok mellett is, akár Nappal szemben is.
Éltemben először lehetőségem adódott egy sétarepülésre, a sivatag felett. Szerencsére a gép ablakán volt egy 15×15 centis kisebb, nyitható ablak, amelyen keresztül lehetett fotózni. Itt tapasztaltam az objektív azon ötletes és kiváló előnyét, hogy a napellenzőt rögzíteni lehet, így ilyen extrém helyzetekben sem kell félni attól, hogy leesik. A kis gépünk gyakran meglehetősen alacsonyan – néhány 10 méter magasan – repült a dűnék és egyéb szemkápráztató képződmények felett, így a nagy sebesség mellett nem volt egyszerű fényképezni. A turbulenciák és az erős szél gyakran méterekkel dobálta gépünket, ezért az objektív hihetetlenül precíz képstabilizátora nélkül biztosan nem tudtam volna éles képeket készíteni. A másfél órás repülés alatt számomra a legnagyobb meglepetést a táj diverzitása okozta. Hatalmas élmény volt, hogy az Atlanti-óceán felett fordultunk vissza a Namibnak, alattunk a parton sütkérező medvefóka kolóniák elképesztő látványával.
Az objektív sokrétű használhatóságát szerettem volna próbára tenni azzal, hogy bár itthon nem érdeklődöm a csillagfotózás iránt, a csillagok földjén ezt is kipróbáltam. Az afrikai nyári naplementék egzotikus zivatar-napfény konfliktusát szintén sikerült egy hegy tetejéről megörökítenem. Az Etosha Nemzeti Parkban a naplemente fényeiben zsiráfok sziluettjei tükröződtek vissza a vízlyuknál. A fás szavanna vagy éppen a helyi agavé, a vörös homok apró mintázatai és a kősivatag mind kézenfekvő témák voltak utam során.
Az utam során a Tamron 24-70mm f/2.8 G2 minden helyzetben megállta a helyét. Könnyen kezelhető, jó fogású objektív, amely még egy rázós szafarin vagy éppen egy kis gépes sétarepülés közben is hatalmas segítség éles képek készítéséhez. Az autófókusz rendszer pontos és gyors, így, ha nincs elég időnk a manuális fókuszálásra, teljes nyugalommal bízhatjuk rá az élességállítást erre az optikára. Nagy élmény volt vele fotózni, köszönöm szépen!
Az objektív:
Tamron G2 24-70
A szerző:
Németh Bálints
Hobbi természetfotós
Tamronnal a dűnék világában
Szerencsésnek tartom magam, hogy ezúttal Namíbiában eljuthattam a Namib-sivatagba is, amelyről gond nélkül állíthatom, hogy a fotósok játszótere. Földünk legrégibb sivatagja, mintegy 1600km hosszan húzódik Namíbia és az Atlanti-óceán határán, sokaknak bakancslistás helyszíne. Erre a túrára a Tamron G2 24-70 objektívvel indultam el.
Kialakulása a Benguela-áramlatnak köszönhető, száraz homoksivatag, ahol a szél akár 300m magas dűnéket alkotott. A vörös dűnék között fehér agyagvölgyek, időszakos folyómedrek tarkítják. Legismertebb látványossága Sossusvlei és a Deadvlei nevű helyek varázsa. 500-900 éves kiszáradt fák állnak a fehér agyagban, a vörös dűnék között magukra hagyva. A reggeli fényekben ide siettem, amint csak tudtam. A Nap sugarai a magas dűnék miatt nem sütnek be ekkor még az összes fára, ezzel remek árnyékok, kontrasztok és színek alakulnak ki. Igyekeztem új perspektívákat keresni, nem pedig az interneten fellelhető „tömeg” képeket leutánozni. Be kell valljam, hogy nehezebb feladat volt, mint hittem, de talán sikerült. Az objektív remekül tette a dolgát a kemény fények és kontrasztok mellett is, akár Nappal szemben is.
Éltemben először lehetőségem adódott egy sétarepülésre, a sivatag felett. Szerencsére a gép ablakán volt egy 15×15 centis kisebb, nyitható ablak, amelyen keresztül lehetett fotózni. Itt tapasztaltam az objektív azon ötletes és kiváló előnyét, hogy a napellenzőt rögzíteni lehet, így ilyen extrém helyzetekben sem kell félni attól, hogy leesik. A kis gépünk gyakran meglehetősen alacsonyan – néhány 10 méter magasan – repült a dűnék és egyéb szemkápráztató képződmények felett, így a nagy sebesség mellett nem volt egyszerű fényképezni. A turbulenciák és az erős szél gyakran méterekkel dobálta gépünket, ezért az objektív hihetetlenül precíz képstabilizátora nélkül biztosan nem tudtam volna éles képeket készíteni. A másfél órás repülés alatt számomra a legnagyobb meglepetést a táj diverzitása okozta. Hatalmas élmény volt, hogy az Atlanti-óceán felett fordultunk vissza a Namibnak, alattunk a parton sütkérező medvefóka kolóniák elképesztő látványával.
Az objektív sokrétű használhatóságát szerettem volna próbára tenni azzal, hogy bár itthon nem érdeklődöm a csillagfotózás iránt, a csillagok földjén ezt is kipróbáltam. Az afrikai nyári naplementék egzotikus zivatar-napfény konfliktusát szintén sikerült egy hegy tetejéről megörökítenem. Az Etosha Nemzeti Parkban a naplemente fényeiben zsiráfok sziluettjei tükröződtek vissza a vízlyuknál. A fás szavanna vagy éppen a helyi agavé, a vörös homok apró mintázatai és a kősivatag mind kézenfekvő témák voltak utam során.
Az utam során a Tamron 24-70mm f/2.8 G2 minden helyzetben megállta a helyét. Könnyen kezelhető, jó fogású objektív, amely még egy rázós szafarin vagy éppen egy kis gépes sétarepülés közben is hatalmas segítség éles képek készítéséhez. Az autófókusz rendszer pontos és gyors, így, ha nincs elég időnk a manuális fókuszálásra, teljes nyugalommal bízhatjuk rá az élességállítást erre az optikára. Nagy élmény volt vele fotózni, köszönöm szépen!
Az objektív:
Tamron G2 24-70