Red Bull Air Race és a Tamron 100-400

2019. Júl. 23. | Fotós szemmel

Miután elnyerte a Tamron a „zoomobjektívek díját”- a tükör nélküli kategóriában, figyelmüket a fix objektívek felé irányították. A fix gyújtótávolságú objektív használata esetén a fotós a tárgytól való távolság alapján dönt a kompozícióról. Ezáltal a fotós egy új szintre lépve lelhet örömöt a fotózásban.

Áronnal csütörtök este értünk le, így aznap már nem volt lehetőségünk kipróbálni az objektívet, így másnap rögtön élesben került fel a vázra. Régebben már volt nálam a 150-600 G2, így sejtettem, hogy a 100-400-as objektív sebessége is nagyon hasonlóan jó lesz. Az Air Race, bár egy nagyon gyors téma, szerencsére pontosan lehet tudni előre, hogy hova érkeznek a gépek, így rendszeresen állítok előre élességet a pilonokra, hogy a megérkező gépet könnyebben elkapja a követő fókusz.

Mivel közeli képekre nem kellett koncentrálnunk, ritkán használtuk a 400-as véget, és azért ott már érezni egy kis minőségromlást, ami ugyan minimális, viszont meg tudja nehezíteni az utómunkát. 300-350 mm-ig viszont kifogástalan minőséget kaptunk a teljes tartományban.

Egy ilyen versenyen nagyon sok feladatot látunk el, és sok témát kell fotóznunk különböző helyszíneken, így napi 15-20 km-t is lesétálunk, két vázzal, 4-5 objektívvel, laptoppal stb. Ilyenkor nagyon jól tud jönni, egy ilyen kompakt és könnyű objektív ekkora átfogással.

Bár egy profi teléhez mérve szerény fényerejű darabról beszélünk, viszont a rajzolata, színei, megbízható fókusza miatt meggyőződésem, hogy jó kiegészítője lehet egy profi felszerelésének is, hiszen ez egy olyan vállalható méretű (és árú) tele, amit akkor is bedobok a táskámba, amikor nem biztos, hogy szükség lesz ekkora gyújtótávolságra.

Az objektív:
100-400mm F4.5-6.3 Di VC US

A szerző:

Pálfi Balázs| Extrém Sport Fényképész
Balazspalfi.hu

Red Bull Air Race és a Tamron 100-400

2019. Júl. 23. | Fotós szemmel

Miután elnyerte a Tamron a „zoomobjektívek díját”- a tükör nélküli kategóriában, figyelmüket a fix objektívek felé irányították. A fix gyújtótávolságú objektív használata esetén a fotós a tárgytól való távolság alapján dönt a kompozícióról. Ezáltal a fotós egy új szintre lépve lelhet örömöt a fotózásban.

Áronnal csütörtök este értünk le, így aznap már nem volt lehetőségünk kipróbálni az objektívet, így másnap rögtön élesben került fel a vázra. Régebben már volt nálam a 150-600 G2, így sejtettem, hogy a 100-400-as objektív sebessége is nagyon hasonlóan jó lesz. Az Air Race, bár egy nagyon gyors téma, szerencsére pontosan lehet tudni előre, hogy hova érkeznek a gépek, így rendszeresen állítok előre élességet a pilonokra, hogy a megérkező gépet könnyebben elkapja a követő fókusz.

Mivel közeli képekre nem kellett koncentrálnunk, ritkán használtuk a 400-as véget, és azért ott már érezni egy kis minőségromlást, ami ugyan minimális, viszont meg tudja nehezíteni az utómunkát. 300-350 mm-ig viszont kifogástalan minőséget kaptunk a teljes tartományban.

Egy ilyen versenyen nagyon sok feladatot látunk el, és sok témát kell fotóznunk különböző helyszíneken, így napi 15-20 km-t is lesétálunk, két vázzal, 4-5 objektívvel, laptoppal stb. Ilyenkor nagyon jól tud jönni, egy ilyen kompakt és könnyű objektív ekkora átfogással.

Bár egy profi teléhez mérve szerény fényerejű darabról beszélünk, viszont a rajzolata, színei, megbízható fókusza miatt meggyőződésem, hogy jó kiegészítője lehet egy profi felszerelésének is, hiszen ez egy olyan vállalható méretű (és árú) tele, amit akkor is bedobok a táskámba, amikor nem biztos, hogy szükség lesz ekkora gyújtótávolságra.

A szerző:

Pálfi Balázs| Extrém Sport Fényképész
Balazspalfi.hu