Tamron 70-180 első benyomások

2020. May. 14. | Teszt

TAMRON 70-180mm f/2.8 Di III VXD A már bejelentett Sony E bajonettes modelljeink (28-75mm f/2.8 Di lll RXD, 17-28mm f/2.8 Di lll RXD) a kezdetektől nagyon népszerűen voltak a Full Frame szenzoros Sony tükörnélküli fényképezőgép tulajdonosok körében, hiszen a relatíve kedvező árcédula ellenére mégis magas felbontást, szép rajzolat kapott az ember, ráadásul ehhez izgalmas szolgáltatások és a kedvező méret és súly is társul. Folyamatos beszédtéma volt, hogy a sorozat mikor bővül tele irányba, nos a nehéz időszak ellenére május közepétől a boltok polcaira kerül.

Rendhagyó módon, legfőképp a COVID-19 vírus által okozott helyzet miatt, mi magunk világítottuk át először legújabb objektívünket, a TAMRON 70-180mm f/2.8 Di lll VXD-t.

A technikai részletek hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra lettek hozva, a hossza 14,9cm, az átmérője a legszélesebb ponton 8,1cm, a súlya pedig 810g, nézzük mit is jelentenek ezek a valóságban. 

A Sony A7 vázak egy átlagos férfi felnőtt kézhez viszonyítva kicsinek mondhatóak, általában az ember kisujja már szabadon jár, elöl két középső ujj fogja a markolatot, a mutatóujj az exponálásra van, hát pedig a hüvelykujj ad támasztékot. Ez azt jelenti, hogy a gép a tenyérre nem fekszik fel annyira, az ujjakra nagyobb erők hatnak. Így kényelmi szempontból különösen nagy jelentősége van annak, hogy milyen súlyú objektív kerül fel a gépre és az mekkora erőkarral rendelkezik.

A 70-180mm f/2.8 Di lll VXD követi a sorozatra jellemző kedvező súly elvét, a gyári objektív tömegének csaknem a felét teszi ki mindössze és nem mellesleg nagyjából 5cm-rel rövidebb is. Ez érzetben nagyjából annyit tesz, mintha egy 24-70-es alapzoom lenne a kezünkben. A több órás használatot természetesen érezni, hiszen csak 1,5kg körüli súlyt tartunk, de nem zavaró. Az objektív a többi társával azonos, 67mm-es szűrőmérettel rendelkezik, mely egyrészről kényelmes és gazdaságos, illetve ezáltal az átmérője sem zavaró, a fényképezőgép alsó síkját nem éri el, biztonsággal asztalra tehető.

A külső megjelenés követi a Tamron legutóbbi dizájnját, ezen a téren is tökéletesen illik a Sony E bajonettes családba. Zord körülmények között nem jártunk, az illesztések időjárásálló szigetelést kaptak.

A kedvező kis méret elérését a mérnökök a gyújtótáv szűkítésével, valamint egy új AF rendszer megalkotásával érték el. A 180mm-es végállás első hallásra kicsit fura, de a keresőbe nézve nem érezhető számottevő különbség. A zoomgyűrű az objektív végén helyezkedik el, így zoom-olás közben is állandó alátámasztást adhatunk bal kézzel. A teljes tartományt rövid, kevesebb, mint negyed fordulat alatt végig járhatjuk, a végpontok között a 100 és a 135mm van még felskálázva, valamint elhelyeztek egy zárat, mellyel a zoomgyűrű 70mm-en rögzíthető.

Az új VXD, azaz Voice-coil eXtreme-torque Drive AF rendszer ebben a modellben debütál, mely a lencsék mozgatását két lineáris úton mozgó motorral végzi. Működése folyamatos módban akkor sem volt hallható amikor keresőbe nézve az arcunkhoz emeltük a fényképezőt. Követési sebességének határait egy bicikliző gyerek és szaladgáló kutya sem feszegette. Az általános élességállítás gyors, az egészen egyedi közelpontok miatt a végtelenbe való váltás valamelyest több időt igényel. Érdekesség, hogy a legkisebb tárgytávolság 85cm 180mm-es gyújtótávnál, míg 70mm-nél egészen elképesztő 27cm-es közelpont is elérhető kézi élességállítással. A rendszer pontossága egészen elképesztő, még apró mozgásokat is lereagál. Ez szem AF használata esetén hatalmas előny.

A képi tulajdonságoknál leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy a háttérrel és az előtérrel, hogy dolgozik az objektív. Mindkét irányban szép, krémes a képkezelés, 5-10m-es tárgytávolságnál is érezhetően kicsi a mélységélesség, 2-5m esetén pedig drámain lerövidül. A lencsék továbbfejlesztett bevonatokat kaptak, ezért megnéztük, hogy a szemből érkező erős fény milyen hatással van a rendszerre, mely során meglepően alacsony elszíneződéssel találkoztunk, az AF pedig semmiféle komoly bizonytalanságot nem mutatott.

Összességében nagyon elégedettek vagyunk az első benyomások alapján. Azt gondoljuk, hogy a tapasztaltak alapján átértékelődött az árcéduláról alkotott első véleményünk. A komolyabb elvárásoknak is könnyen meg tud majd felelni a legújabb objektívünk. 

Hamarosan további, mélyebb tesztek is kikerülnek médiapartnereink kezéből.
Végezetül nézzétek meg a központi videós anyagot az objektívről.

Tamron 70-180 első benyomások

2020. May. 14. | Teszt

TAMRON 70-180mm f/2.8 Di III VXD A már bejelentett Sony E bajonettes modelljeink (28-75mm f/2.8 Di lll RXD, 17-28mm f/2.8 Di lll RXD) a kezdetektől nagyon népszerűen voltak a Full Frame szenzoros Sony tükörnélküli fényképezőgép tulajdonosok körében, hiszen a relatíve kedvező árcédula ellenére mégis magas felbontást, szép rajzolat kapott az ember, ráadásul ehhez izgalmas szolgáltatások és a kedvező méret és súly is társul. Folyamatos beszédtéma volt, hogy a sorozat mikor bővül tele irányba, nos a nehéz időszak ellenére május közepétől a boltok polcaira kerül.

Rendhagyó módon, legfőképp a COVID-19 vírus által okozott helyzet miatt, mi magunk világítottuk át először legújabb objektívünket, a TAMRON 70-180mm f/2.8 Di lll VXD-t.

A technikai részletek hónapokkal ezelőtt nyilvánosságra lettek hozva, a hossza 14,9cm, az átmérője a legszélesebb ponton 8,1cm, a súlya pedig 810g, nézzük mit is jelentenek ezek a valóságban. 

A Sony A7 vázak egy átlagos férfi felnőtt kézhez viszonyítva kicsinek mondhatóak, általában az ember kisujja már szabadon jár, elöl két középső ujj fogja a markolatot, a mutatóujj az exponálásra van, hát pedig a hüvelykujj ad támasztékot. Ez azt jelenti, hogy a gép a tenyérre nem fekszik fel annyira, az ujjakra nagyobb erők hatnak. Így kényelmi szempontból különösen nagy jelentősége van annak, hogy milyen súlyú objektív kerül fel a gépre és az mekkora erőkarral rendelkezik.

A 70-180mm f/2.8 Di lll VXD követi a sorozatra jellemző kedvező súly elvét, a gyári objektív tömegének csaknem a felét teszi ki mindössze és nem mellesleg nagyjából 5cm-rel rövidebb is. Ez érzetben nagyjából annyit tesz, mintha egy 24-70-es alapzoom lenne a kezünkben. A több órás használatot természetesen érezni, hiszen csak 1,5kg körüli súlyt tartunk, de nem zavaró. Az objektív a többi társával azonos, 67mm-es szűrőmérettel rendelkezik, mely egyrészről kényelmes és gazdaságos, illetve ezáltal az átmérője sem zavaró, a fényképezőgép alsó síkját nem éri el, biztonsággal asztalra tehető.

A külső megjelenés követi a Tamron legutóbbi dizájnját, ezen a téren is tökéletesen illik a Sony E bajonettes családba. Zord körülmények között nem jártunk, az illesztések időjárásálló szigetelést kaptak.

A kedvező kis méret elérését a mérnökök a gyújtótáv szűkítésével, valamint egy új AF rendszer megalkotásával érték el. A 180mm-es végállás első hallásra kicsit fura, de a keresőbe nézve nem érezhető számottevő különbség. A zoomgyűrű az objektív végén helyezkedik el, így zoom-olás közben is állandó alátámasztást adhatunk bal kézzel. A teljes tartományt rövid, kevesebb, mint negyed fordulat alatt végig járhatjuk, a végpontok között a 100 és a 135mm van még felskálázva, valamint elhelyeztek egy zárat, mellyel a zoomgyűrű 70mm-en rögzíthető.

Az új VXD, azaz Voice-coil eXtreme-torque Drive AF rendszer ebben a modellben debütál, mely a lencsék mozgatását két lineáris úton mozgó motorral végzi. Működése folyamatos módban akkor sem volt hallható amikor keresőbe nézve az arcunkhoz emeltük a fényképezőt. Követési sebességének határait egy bicikliző gyerek és szaladgáló kutya sem feszegette. Az általános élességállítás gyors, az egészen egyedi közelpontok miatt a végtelenbe való váltás valamelyest több időt igényel. Érdekesség, hogy a legkisebb tárgytávolság 85cm 180mm-es gyújtótávnál, míg 70mm-nél egészen elképesztő 27cm-es közelpont is elérhető kézi élességállítással. A rendszer pontossága egészen elképesztő, még apró mozgásokat is lereagál. Ez szem AF használata esetén hatalmas előny.

A képi tulajdonságoknál leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy a háttérrel és az előtérrel, hogy dolgozik az objektív. Mindkét irányban szép, krémes a képkezelés, 5-10m-es tárgytávolságnál is érezhetően kicsi a mélységélesség, 2-5m esetén pedig drámain lerövidül. A lencsék továbbfejlesztett bevonatokat kaptak, ezért megnéztük, hogy a szemből érkező erős fény milyen hatással van a rendszerre, mely során meglepően alacsony elszíneződéssel találkoztunk, az AF pedig semmiféle komoly bizonytalanságot nem mutatott.

Összességében nagyon elégedettek vagyunk az első benyomások alapján. Azt gondoljuk, hogy a tapasztaltak alapján átértékelődött az árcéduláról alkotott első véleményünk. A komolyabb elvárásoknak is könnyen meg tud majd felelni a legújabb objektívünk. 

Hamarosan további, mélyebb tesztek is kikerülnek médiapartnereink kezéből.
Végezetül nézzétek meg a központi videós anyagot az objektívről.