Tamron 150-500-zal Afrikában - Farkas Fruzsina élménybeszámolója
Farkas Fruzsina hobbista és tanuló természetfotós afrikai utazása során tesztelte élesben, a legváltozatosabb körülmények között a Tamron 150-500mm f/5-6.7 Di III VC VXD objektívet. Az alábbiakban az ő tapasztalatairól olvashattok, valamint néhány fotóját is megnézhetitek, amit Tanzániában készített.
Régóta nagy szenvedélyem a fotózás. Jelenleg egy Nikon Z5-tel fotózok, amihez a Nikkor 24-200mm általános, szinte minden célra használható objektívét vásároltam meg kitben néhány évvel ezelőtt. Viszont egy valami nem hagyott nyugodni: évek óta szerettem volna egy igazi, nehéz, nagy és profi teleobjektívet, olyat, amivel bátran belevethetem magam a természetfotózásba, de a Nikon saját objektívei egy hobbista fotós számára, lássuk be, szinte elérhetetlen árban vannak. Így hát elkezdtem egyéb alternatívák után nézni, így jutottam el a Tamron objektívekig, amelyek nem csak árban jobbak, hanem egyes modellek szerintem minőségben is kezet foghatnak a Nikon saját lencséivel.
Objektívvásárlás előtt gondolkodtam, hogy a hasonló árban kapható Tamron 50-400mm-t, vagy a Tamron 150-500mm-t vásároljam meg, a döntésben nagy segítségemre volt, hogy a Tripontnál lehetőség van eszközbérlésre, így mindkettőt egyszerre tudtam elhozni és kipróbálni ugyanabban a helyzetben, helyszínen és megvilágításban. Meg kell mondjam, nem volt egyértelmű a döntés.
A Tamron 50-400mm előnye, hogy az 50mm akár portréfotózásra is alkalmas gyújtótávolság, illetve nagyobb távolságot ölel fel a zoom, mint a 150-500mm esetében. Ezen kívül jóval könnyebb is, mindössze 1180 g az 1725 g súllyal szemben, ami sokaknak perdöntő lehet, valamint az általánosabb 67mm-es szűrőméret szintén lényeges pont lehet az objektívválasztásban az 50-400mm javára. Nekem az elsődleges szempont a választásban viszont az a plusz 100mm volt, illetve az objektívek párhuzamos tesztelése során is ez fogott meg leginkább a 150-500-ban, hogy lényegesen közelebb hozza a témát.
Ezen kívül tetszett, hogy míg az 50-400mm-hez nem, a 150-500-hoz jár állvány tartó gyűrű, ami elforgatható bármilyen irányba és levehető, úgyhogy nagy segítséget jelent: kézből való fotózás esetén stabilitást, állványról fotózás esetén pedig megfelelő egyensúlyt biztosít.
Szóval a szívem a 150-500mm-hez húzott, és végül boldog tulajdonosa lettem ennek a csodás objektívnek. Első nagy tesztje egy utazás volt Tanzániába, – nyilván a vásárlás időpontja sem volt véletlen, – ahol az első négy napot három különböző nemzeti park meglátogatásával töltöttük.
A fókuszmotor teljesen néma, mindemellett gyors és pontos, így az állatokat sem zavarja meg fotózás közben. Az éles képekben persze nagy szerepe van a beépített képstabilizátornak is, amivel akár 500mm-en kézből is pontosan tudsz fotózni. Persze, kell hozzá karizom, de ha nincs, akkor majd lesz!
Amit én sem tudtam, mielőtt megvásároltam a Tamron 150-500-at, hogy a Lock gombon kívül, ami 150mm-en rögzíti az objektívet, a zoom gyűrű olyan további funkcióval rendelkezik, ami bármely gyújtótávolságon tudja rögzíteni az objektívet egy egyszerű előretolással, így fixálva azt.
Egy szafarizáson szerintem teljesen megfelelő ez a zoom gyújtótáv, szép állatportrékat lehet vele készíteni, vagy akár megfelelő távolságban egy teljes csordát is le lehet vele fotózni. Nagy előnye, hogy nem fix gyújtótávolságú, így széleskörű lehetőség adódik a komponálásra, és szabadabban dönthetjük el, hogy mi kerüljön bele a képbe.
A Tamron 150-500mm-es zoomobjektíve tehát széleskörű lehetőségeket ad a változatos kompozíciók elkészítésére, akár tájképek fotózásához is szuper választás.
Amit élesben tapasztaltam továbbá, az az, hogy csodálatos összehangban működik együtt a Nikon rendszerével, együtt lélegeznek, így (ha nem user error áll fenn) mindig éles lesz a végeredmény.
A 150-500mm gyújtótávolság további előnye, hogy például, ha az autó mellett sétál el egy állat, akkor nem kell aggódni, hogy belefér-e a képbe, vagyis nem lesz-e túl szűk a képkivágás, mint például egy fix 800mm-es objektív esetén ugyanebben a szituációban. Ez a jelenség, vagyis az állatok közelsége pedig a hiedelmek ellenére elég gyakori, mivel hiába élnek vadon a nemzeti park területén, napi szinten hozzá vannak szokva a rengeteg autóhoz, gyakorlatilag az életük része, ezért nem félnek sem az autótól, sem az emberektől, úgyhogy sokszor méterekre mennek el az autók mellett vagy között, extrém esetben pedig fel is másznak a járművekre. Szerencsére a mi kocsinkra csak egy kölyök majom mászott fel egyik alkalommal, oroszlán nem látogatott meg minket ilyen közelről. Az alábbi három kép olyan állatokról készült, amelyek 20 méteren belül voltak.
Ha gyönyörű, krémesen homogén háttereket akarsz látni, akkor a 150-500mm remek választás! Szépen mossa a hátteret f/8-on, vagy akár szűkebb rekeszértéken is.
És hogy por- és nedvességálló-e? Az nem kifejezés! Mivel gyakorlatilag a szafarizás alatt egy dzsippben éltünk, nem volt túlzottan sok alkalmam aprólékosan takarítani az objektívet, illetve úgyis 5 percen belül ráragadt a szavanna minden pora, így nem is volt értelme, ezért nem mondhatjuk, hogy nem valóságos teszten ment keresztül. Állta az anyatermészet minden támadását: port, párát, ködöt, vizet, illetve minden olyan körülményt is, amit a szafariautó rázós terepen prezentált 60-70 km/h-s sebessége következtében elszenvedett rázkódás okozott. Úgy is mondhatnánk, hogy „kapott rendesen”, de állta a sarat!
Ha a természetfotózás szerelmese vagy, akkor mindenképp „alapdarab” egy teleobjektív, és ha választásra kerül a sor és olcsó, de jó opciót keresel, a Tamron 150-500mm f/5-6.7-et szívből tudom ajánlani!